FrissítésSúgó

Chantal	2015.09.29. 20:58 -
	Kereos, Andromeda 09.29 - x

[5-1]

Walta

Előzmény | 2015.09.30. 15:15 - #5

Fejemet magasra emeltem, közben az idegen személyt vizslattam. Mély levegőt véve érztem hogy egy szukáról van szó. Rossz gondolataim nagyrészt kimásztak a fejemből ennek tudatára, hisz köztudott hogy a szukák nem annyira agresszívak, mint például egy tesztoszterontól fűtött kan. Feltételezésemet, azonban hamar meg kellett cáfolnom, mivel mindig vannak kivételek. Mozdulatlanul álltam a fa tövében, várva a barna reakcióját. Végigigmérve őt, nem is volt csúnya darab, mitőbb igen szemrevaló. Szemem sarkából még akkor is figyeltem a körültöttem levő környezetet. Azonban a mozdulatlanságot megtörve megcsoválta enyhén a farkát. Meglepődtem, de fel is lélegeztem hogy nem kell vért ontanom fölöslegesen. Füleimet figyelmesen szegesztem felé, minden egyes mozzanatát észlelni akartam. Okosnak tűnt, látszott hogy ő sem akar vitát, mozdulataiból ítélve inkább társaságra vágyott. Agyamban felcsillant az az apró kis gondolat hogy talán ő tudna nekem válaszokat adni, habár ezzel még várhatok, meglátjuk hogy mi lesz itt. Izmaimat befeszítve, nagy komolysággal elinduktal felé, kissé lelapulva. Pár lépést tettem majd hirtelen megálltam.

Chantal

Előzmény | 2015.09.29. 22:22 - #4

Az erdő csendes volt, csak a távolról hallott néha ugatást, amire kénytelen volt egy darabig figyelni, majd mikor értelmezte azok jelentését, csak érdektelenül tovább ment. Nem fogja mindenbe beleütni az orrát, mint korábban. Egy jó darabig csak szaglászott lassú, ráérős tempóban az földön és a fák tövében, majd miközben pont az egyik fa kérgén vizsgált egy mókus által hátrahagyott szagnyomot, valami más is megütötte az orrát. Egy kan volt valahol nem messze tőle, úgyhogy kihúzta magát, és minden figyelmét a szag forrásának beazonosítására fordította. Hamarosan meg is pillantotta a nagytestű juhászkutya féleséget, egy darabig csak feszülten figyelte. Ha akarja, kettétöri a gerincem. Egyetlen mozdulattal - pontosan tudta, hogy ha a kan ellenséges, akkor az egyetlen lehetősége, ha fut. Egyelőre azonban nem történt semmi. A tüzelésen már túl volt, ellenkező esetben fejvesztve menekült volna, olyankor mindig elkerülte az összes kant. Tekintve, hogy nem tűnt fenyegetőnek, Ro bepróbálkozott, hátha társaságra lel, és jól láthatóan, ám de lassan, óvatosan megcsóválta a farkát.

Walta

Előzmény | 2015.09.29. 21:35 - #3

-Mi ez a hely?-legelső gondolata ez volt, ahogy bizonytalanul lépkedett az idegenben. Füleit ide-oda mozgatta, akárhányszor  valami neszt hallott a közelben. A fákat gyengéden fujjdogálta szél, ami kicsit elnyomta az ijesztő hangokat. Szíve gyorsan vert, tudta hogy bármi illetve bárki is járhat a közelben, akár rá is támadhat. Ösztönei beindultak, próbált halkan és lassan lépdeledni az elszáratt avaron. Mélyeket szippantott a levegőbe, melyben néhány kisebb állat illata keringett. Szemeit nagyra tátta, figyelmesen fürkészte végig  terepet. Néha megállt, körülnézett, majd mikor tisztának találta a környéket újra elindult. Nem tudott másra gondolni, csak arra hogy mégis mit keres itt. Néhány perc múlva izmait elengedte, szívverése pedig lelassult. Tudta hogy meg kell nyugodnia különben csökken a túlélési esélye. A hideg levegő lágyan simogatta arcát, amibe lassan belefeküdt és hagyta had ringassa el. Számára ez csak egy rémálom volt melyből minél hamarabb fel akart felébredni. Ám az idegen szél magávalhozott egy érdekes illatot. Egy másik kutya illatát, mely a közelben ólálkodhatott. Felkapta fejét majd óvatosan továbbment, míg meg nem pillantott egy barna alakot.

Chantal

Előzmény | 2015.09.29. 21:07 - #2

(a reagtábla 550 px széles :)) Hosszú, kecses léptekkel szelte át az erdő gyér aljnövényzetét, és fáradhatatlanul kaptatott felfelé időnként, ha épp arra húzta az orra. A táj szinte érintetlen volt, rengeteg furcsa, még sosem érzett szagra bukkant, azonban ezek között csak elvétve találta meg más kutyákét, azok is frissek voltak. Nagyon úgy tűnt, hogy a jópár órás sötétség után, ami a dobozban telepedett rá, most új helyre került, bár ennek mikéntje még nyitott maradt előtte. Időnként néha megmerevedett, ha mozgást hallott vagy látott, de semmi fenyegetőt nem tapasztalt, úgyhogy csak nyugodtan baktatott tovább. Az erdő szinte végeláthatatlannak tűnt, ez azonban szinte fel sem tűnt neki addig, amíg fel nem ért a dombtetőre. Mindenhol fák és fák, ameddig csak látott, és biztos volt benne, hogy még azon túl is. Vajon erre is vannak emberek? - jutott eszébe hirtelen, de annyira nem érdekelte a kérdés, hogy rögtön választ is keressen erre. A ládáknál még éreztem a szagukat - tette még hozzá magában, aztán jelképesen vállat vont, és tovább kocogott, ezúttal egyenesen tovább a dombtetőn. Úgy tervezte, egy ideig még nézelődik, aztán viszont társaság után néz majd.

Chantal

Előzmény | 2015.09.29. 20:58 - #1

Kereos, Andromeda 09.29 - x

[5-1]